
Írta: Euripidész
Játszók: Messaoudi Emina, Fehér Balázs Benő, Georgita Máté Dezső, Orbán Borbála, Tárnoki Tamás, Tóvaj Ágnes, Martinkovics Máté
Látvány: Molnár Anna
Dramaturg: Varga Zsófia
Konzultáns: Al-Farman Petra
Rendezőasszisztens: Nádasdi Szandra
A szövegkönyvet Devecseri Gábor fordítását figyelembe véve Fekete Ádám és Varga Zsófia készítette.
Rendezte: Fekete Ádám
Az előadás időtartama: 120 perc (szünet nélkül)
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma
14 éves kortól ajánlott.
Ajánljuk külföldiek számára is.
Bemutató: 2020.02.07. MU Színház
Nap mint nap lemondunk magunkról. Áldozatot hozunk, és fogadjuk mások áldozatait. Ez szép. A szeretet – talán – ilyen, mi mindenesetre elvárjuk, hogy ilyen legyen. Nem kívánunk valamit mindazért, amit nyújtunk magunkból? Nem lessük folyamatosan önzetlenségünk ellenértékét? Hisz az életünkből csak egy van. És egy: az nem sok.
Alkésztisz feláldozza magát, hogy a férje, Admétosz továbbélhessen. Senki más nem hajlandó az életét adni a királyért, de ő nem kíván a férje nélkül élni, ezért vállalja a lélek-csereakciót. Admétosz mindezért cserébe sírig tartó nőtlenséget fogad – eltemeti a feleségét, ezután azonban képtelen belépni az üres palotába. Héraklész végül visszahozza a királynőt az Alvilágból, és a házaspár élhet tovább, közösen, mintha mi se történt volna.
De ki kapott vissza, és mit?
Ez az élet: az az élet?
Ez a nő: az a nő?
És a Sors kérlelhetetlensége?
Euripidész drámájában az értékek kioltják, az ellentétek bekebelezik egymást. A hála egyúttal büntetés is. A halandók roskadoznak az istenek jóindulata alatt, a magasztos eszmék mögött minden zavaros és nevetséges, a társas élet börleszkje feloldhatatlan jellemhibáinkra világít rá, amik végül mégis elnyerik sosem-várt jutalmukat. És mi csak pislogunk: ezt érdemeljük?
Ezt?
Ezt?
Ezt?
***
GALÉRIA
VIDEÓ