H LH T TL NS G

Project Description

[one_half last=”no” spacing=”yes” center_content=”no” hide_on_mobile=”no” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” hover_type=”none” link=”” border_position=”all” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” margin_top=”” margin_bottom=”” animation_type=”” animation_direction=”” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” class=”” id=””][imageframe lightbox=”no” gallery_id=”” lightbox_image=”https://faqszinhaz.hu/wp-content/uploads/2017/01/h-lh-t-tl-ns-g-fejlesztes-alatt-q-tarsulat-mu-szinhaz_35-300×175.jpg” style_type=”none” hover_type=”none” bordercolor=”” bordersize=”0px” borderradius=”0″ stylecolor=”” align=”none” link=”” linktarget=”_self” animation_type=”0″ animation_direction=”down” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” hide_on_mobile=”no” class=”” id=””] [/imageframe][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” center_content=”no” hide_on_mobile=”no” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” hover_type=”none” link=”” border_position=”all” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” margin_top=”” margin_bottom=”” animation_type=”” animation_direction=”” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” class=”” id=””]

Bemutató:
Mu Színház, 2017. február 3. 4. 20:00

Játszók: Baradlay Viktor, Barcsai Bálint, Fábián Szabolcs, Fekete Ádám, Kautzky- Dallos Máté, Orbán Borbála, Pallagi Melitta Tóvaj Ágnes
Látvány: Molnár Anna, Pigniczky Ádám
Dramaturg: Varga Zsófia
Asszisztens: Bocskai Virág, Georgita Boglárka
Rendezte: Georgita Máté Dezső

Az előadás szövegét a színészek improvizációja alapján írta Varga Zsófia.

Támogatók: Manna, SZFE, Mu Színház

[/one_half][separator style_type=”none” top_margin=”” bottom_margin=”” sep_color=”” border_size=”” icon=”” icon_circle=”” icon_circle_color=”” width=”” alignment=”” class=”” id=””]

A lány még sokáig ment, fájt a lába, támolygott, aztán leült az aszfaltra, az országút jobb felének pontosan a közepére. Fejét a nyakába húzta, orra összeért a térdével. Várt. Hallotta a közeledő autó motorját.

[separator style_type=”none” top_margin=”” bottom_margin=”” sep_color=”” border_size=”” icon=”” icon_circle=”” icon_circle_color=”” width=”” alignment=”” class=”” id=””]

Az előadás hátterét Milan Kundera Halhatatlanság című regénye adja, de a darab nem szokványos adaptáció, ennek kísérletétől maga Kundera is óva int: „Korunk embere mindenre ráveti magát, amit valaha is megírtak, hogy mozifilmmé, tévéműsorrá vagy képes regénnyé változtassa. S mert a regény lényege csakis a regénnyel fejezhető ki, minden átdolgozásban csak a lényegtelen marad meg. Ha egy őrült, aki még ma is regényeket ír, meg akarja őket óvni, úgy kell írnia, hogy a regényeit ne lehessen adaptálni, más szóval, ne lehessen őket elmesélni.” A könyv motívumaival, szereplőivel, viszonyaival dolgoztunk, de nem ragaszkodtunk a szöveghűséghez: a könyv kínálta helyzeteket, jellemeket a hosszú improvizációk során a színészek a saját élményeikre, életükre formálták. Kárpáti Péter improvizációs módszerével dolgoztunk, hosszú, több órás játékok során jutottunk el a végleges formáig, amely már sokkal erősebben kötődik a mai budapesti kocsmák, parkok és bérlakások levegőjéhez, mint a nyolcvanas évek Párizsához.