Magyarországon visszatért az áthallások kora. Persze minden történet egyetemes, és mindenben lehet áthallás a mára. De ez éppúgy igaz a Pókemberre vagy egy jó zombifilmre, mint Shakespeare-re. Fantázia kérdése. Úgyhogy bízva a fantáziánkban, kevesen írják át a szöveget, kevesen aktualizálnak. A Katona Thomas Bernhardot játszik, áthallásokkal. Az Angyalok Amerikában remek előadás, de nem egy Angyalok Budapesten. Mi egy ilyen közegben a függetlenek feladata? És melyik út finomabb vajon, melyik túl didaktikus, vagy melyik holt színház? Persze a magyar diktatúra jó öreg hagyománya az áthallás útja – lehet, hogy ez régen működött, de most talán lehetne kicsit direktebbnek is lenni.

A Fejlesztés Alatt Q társulat nem egészen így akart dönteni, aztán mégiscsak így döntött. A kaukázusi krétakör alapján, Dominó-címmel csináltak előadást. De raktak Brecht elé egy keretet is, ez volna a cím, mármint a Dominó, konkrétan a dominó-effektus. Megdöntjük a sort, és durr: onnantól kezdve eldőlt az összes sorakozó dominó sorsa. A döntés érdekelte a társulatot Brechtben is, és ezt ki is mondták. Nem csak a dominó-sor eldöntése, de egy döntés meghozatala: mi lesz Gruséval, a konyhalánnyal a háborúban, ha magához veszi a kormányzó kisfiát?

Egy előadás is dominó-szerű bizonyos szempontból. Végtelen nagy a szabadság először, de minden egyes meghozott döntés kizár ezer másikat. Ha nem is egy teljes dominócsík irányát határozza meg egyetlen eldöntött apróság. De majdnem. Ebből a szempontból a kellemes nevű FAQ társulat talán nem számolt döntéseivel, vagyis nem érezték magukra kötelezőnek saját filozofálgatásukat döntésekről és azok következményeiről. Egészen különböző ötletek és dalstílusok fértek bele nekik különböző pontokon, de Brecht távoli ismerőjeként ezt mind betudom elidegenítő song-oknak és kész. Hogy miért vették elő most, ebben a pillanatban a darabot, az nagyobb kérdés marad.

Grusát hozzáadják egy férfihoz, akit nem szeret, és erre a háborúban a gyerek miatt van szükség. Itt kerekedik egy abszurd és nagyon vicces jelenet: az esküvő egyszerre temetés – gyász és nász-szertartás, a menyasszony teste hevül, a vőlegényé kihűl, ez a jelenet profi és erős benne a fekete humor. Grusa döntése a gyerek befogadásával meghatározó: Brecht parabolát írt és a FAQ-ot az érdekelte, hogy miben köti meg Grusát ez a jócselekedet. Amit egyedül talán hiányolni lehet, hogy ez a parabola parabola marad, vagyis oktatódarab, távoli mese. Ez persze, ahogyan azt már írtuk, általános probléma a kortárs magyar színházban, nem csak ezt a társulatot érinti. A mai magyar itt és most-ra kevesebben keresik a feleletet. Közben a FAQ-színészek olyan jók, különösen Szivák-Tóth Viktor, hogy tőlük azt várnám, máskor majd nem így döntenek. Kíváncsi volnék, legközelebb hogyan csinálják.

hn

2013. április 02.

http://www.minimumplusz.hu/2013/04/02/athallassal-vagy-atirassal-dolgoznak-a-fuggetlenek/